A Fehérmályva levél hatékony lehet a légcső és az emésztőszervek hurutos megbetegedése ellen, valamint köhögés elleni teák egyik fontos alkotórésze.
Gyógyhatása: Légzőszervek hurutos megbetegedéseiben, köhögéscsillapító tea és öblögetőszer, vágások és sebek kezelése, az immunrendszer erősítése. A gyökér édes főzetéből készült tea enyhíti a gyomorpanaszokat, valamint a torokfájással, köhögéssel, megfázással és influenzával kapcsolatos légzőszervi érzékenységet. Naponta max. 3 csészével fogyasszunk. Sebek vagy napégette felületek kezelésére az apró darabokra vágott és vízzel megduzzasztott gél használható.
Gyógyhatása már az ókortól kezdve ismert, és ma is ugyanazoknak a panaszoknak az enyhítésére használjuk, mint akkor. A növényi nyálka nagy szénhidrát (összetett cukrok) molekulái csillapítják a nyálkahártya irritácót a légutakban és az emésztőrendszerben. A levelek nyáron gyűjthetők. A mályvagyökér gyógyhatása orvosilag is elismert. A júniustól szeptemberig virágzó növény gyökereit októbertől áprilisig gyűjtik, letisztítás után hámozzák, aprítják, szárítják. A nyálkán kívül tartalmaz még keményítőt, pektint, curkokat, tannint, vitaminokat, aszparagint és aszparginsavat.
Teája nyugtató hatású, egzotikus aromájú. Hideg vagy melegvizes kivonat is készíthető. Készíthetünk 2-3 kávéskanál gyökérből vagy levélből kivonatot 250 ml vízzel, ami kb. egy bögrényi mennyiség. Egész napra elosztva, 3 csészényire van szükség, tehát előző este elkészíthetünk 750 ml vízben 6-9 kávéskanálnyi mennyiségből teát. Ha egész éjszaka áztatjuk hideg vízben, akkor hideg vizes kivonathoz jutunk, ha 15-20 percig forró vízben áztatjuk, akkor kapjuk a melegvizes kivonatot. A tea gargarizálásra is alkalmas. Ha csak gargarizáló teát készítünk belőle, a gyökereket inkább főzzük meg. Ilyenkor keményítőtartalma is kioldódik, ami belsőleg nem kívánatos, gargarizáláskor azonban nagyon hasznos lehet. Tinktúraként 1-3 kávéskanállal fogyasszuk napjában háromszor.
A népi gyógyászatban a párakötéseket a kelések, gennyedések érlelésére és kifakasztására is használták. Ugyanakkor gyakori alkotórészei voltak a különböző sebtapaszoknak is. A levelekből készült forrázatban a nyálkaanyagok lágyító hatása érvényesül, ezért jó szer nedvező ekcéma borogatására és kelések érlelésére is.
A gyógynövények gyógyászati célra történő felhasználása előtt kérje ki kezelőorvosa, gyógyszerésze véleményét, aki az állapotának, korának, gyógyszerszedési szokásainak ismeretében egyénre szabottan tud tanácsot adni, az alkalmazható gyógynövény(ek) módjáról, időtartamáról, készítmények hatásairól, vagy az alkalmazott gyógyszerekkel való kölcsönhatásokról!
Bármely összetevővel szemben tapasztalt egyéni túlérzékenység esetén a növény további felhasználása egészségre veszélyes, a jelentkező tünetekkel célszerű szakorvoshoz fordulni. Várandósság és súlyos megbetegedések esetén a gyógynövény-terápia alkalmazása előtt ajánlott a kezelőorvos vagy gyógyszerész szakvéleményének kikérése.
