Vesekő képződést gátló teakeverék, húgyúti kövesség terápia kiegészítéséhez.
A húgyúti kövesség a harmadik leggyakoribb húgyúti betegség. Előfordulási gyakorisága a Föld különböző részein eltérő: míg Európában a lakosság 5-9%-át, a mediterrán régióban, a Közel-Keleten és Indiában a megbetegedés a népesség 15-20%-át is érintheti. Újabb megfigyelések szerint gyakorisága a globális felmelegedéssel nő. Előbbiekből következik, hogy a gyógynövényes terápia lehetőségét - az elterjedt népgyógyászati alkalmazás és tapasztalatok alapján- török, iráni, kínai és thai kutatók vizsgálták elsősorban. A húgyúti kövek gyakran sérülést okoznak a húgyutak nyálkahártyáján és ezáltal lehetővé válik a baktériumok megtelepedése. A húgyúti fertőzések és a húgyúti kövesség kialakulása és kezelése ezen a ponton összeér. A vizelethajtás, a vizeletmennyiség növelése közvetve kedvező hatású, mert ily módon megakadályozható a baktériumok megtelepedése, túlzott elszaporodása a húgyutakban. A szakirodalom szerint többek között a porcikafüvet, (Herniariae herba), a szalmagyopár virágot és a hibiszkuszvirágot találták terápiás célra alkalmasnak. Főként laboratóriumi (in vitro) és állatkísérleteket végeztek, de a hibiszkuszvirág esetében egy 36 fővel elvégzett humán kísérlet is igazolja a hatást. A teakeverék ezen összetevői nem engedik növekedni (összeállni) a vesekövességért túlnyomó részben (75-90%) felelős kálcium-oxalát kristályokat. Vízhajtó és antibakteriális, gyulladáscsökkentő tulajdonságú növények. A keverékben legnagyobb arányú porcikafű az előző kiadású magyar (Ph Hg VII.) gyógyszerkönyvben hivatalos volt. Jelenleg a német gyógyszer-kódexben és az osztrák gyógyszerkönyvben található meg. A kőképződés csökkentő hatást a porcikafűnél magyar szakkönyv is leírja (Halmai, J.-Novák, I.: Farmakognózia. Medicina Könyvkiadó, Budapest 1963).
Javasolt fogyasztása: 1 kávéskanál 250 ml forró vízhez, 5 perc állás után fogyasztandó, naponta 2-3 alkalommal.
A gyógynövények gyógyászati célra történő felhasználása előtt kérje ki kezelőorvosa, gyógyszerésze véleményét, aki az állapotának, korának, gyógyszerszedési szokásainak ismeretében egyénre szabottan tud tanácsot adni, az alkalmazható gyógynövény(ek) módjáról, időtartamáról, készítmények hatásairól, vagy az alkalmazott gyógyszerekkel való kölcsönhatásokról!
Bármely összetevővel szemben tapasztalt egyéni túlérzékenység esetén a növény további felhasználása egészségre veszélyes, a jelentkező tünetekkel célszerű szakorvoshoz fordulni. Várandósság és súlyos megbetegedések esetén a gyógynövény-terápia alkalmazása előtt ajánlott a kezelőorvos vagy gyógyszerész szakvéleményének kikérése.
